Eurosonic naplónk első és második részét itt olvashatják.
Ott hagytuk abba, hogy a hajó bárjában cserélgetjük a tapasztalatainkat péntek reggel. De mit keresünk mi egy hajón? - kérdezhetné joggal az olvasó. Nos, ez a bizonyos hajó, amelyen kvártélyt kaptunk és bőséges reggeli kosztot lazaccal meg bélszínroló-ízű holland virslivel, Switzerland névre hallgat. Pedig pillanatnyilag a Hungary találóbb lenne.
Most éppen szállodaként üzemel, de amúgy Európa-szerte közlekedik a szezonban. A fesztivál idejére itt kötött ki: kevés a szállás Groningenben, meg elképesztően drága is, hát így oldják meg. Jó megoldás: minthogy a várost átszelik a kis csatornák, egészen a központig be tudnak jönni a hajók, úgyhogy gyalog öt perc csak a belváros.
S hogy miért kellene inkább Hungary-nek hívni a hajót? Nos, a recepciós reggel méretes jónapottal köszön. Ő ugyanis Sanyi.
Magyar. Nem csak ő: a matrózok is. A szobalányok is. Fizikai munkából otthon nem lehet megélni, itt háromszor annyit keresnek, a matrózok úgy 1200 eurót havonta. Így 400 ezer forintnyi pénzből félre is tudnak rakni szépen. Lehetnek terveik a jövőre.
A bárban a pultos épp bosnyák, de szépen asszimilálódik: a „bazmeg” és a „faszom” akcentus nélkül megy neki. A legénység egésze a volt keleti blokkból verbuválódott egyébként, csak a kapitány holland, szóval idecsöppentünk egy kis Magyarországra, Groningen kellős közepén. A csini recepciós lány nem a személyzet része, ő helyi, holland, a Eurosonic küldte ide: elég szórakoztató, ahogy nagy mosollyal mondja reggel mind a 38 magyar hajóvendég - zeneipari szakemberek, szervezők, menedzserek és néhány újságíró - arcába, hogy „hülye marha”. Pedig csak jót akar a drága, de hát így hangzik hollandul kiejtve a jó reggelt (Goedemorgen!).
A mögöttünk horgonyzó hajóról pedig kiderül, hogy az kis Románia: ott a személyzet háromnegyede keleti szomszédunk fia-lánya. Mégis, idilli békességben horgonyoz egymás mellett a magyar és a román hajó a szakadó hóban.
Ekkora magyar delegációt egyébként nem látott még Groningen népe. Nem véletlen: csak a jegy 300 euró a Eurosonicra, plusz szállás, utazás... Az elmúlt években tehát csak az jött, aki tényleg bizniszelni, kontaktolni érkezett: nagyjából a szigetesek és az A38-asok.